Legalább ötvenszer annyit gondolok a halálra, mint azt egy átlagos korombeli szokta, azt hiszem, és ez nekem hosszútávon nagyon nem tesz jót, azt is hiszem. De már rég. Csupán most vettem a bátorságot, hogy ki is írjam. Beszélni nem szoktam róla, de ha szó is esne róla, igyekszem valahogy kikerülni a témát. Rosszabb esetben a társaságot. Talán ha beszélnék róla..könnyebb lenne. De így csak lappang bennem az elmúlás gondolata, ott motoszkál minden mozdulatomban, emlékekben, az álmokban. S gyenge pillanataimban bizony rámtör az úgysincs-ennek-az-egésznek-semmi-értelme hangulat.. Nemjó..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s