Most arra gondolok, hogy szívesen laknék egy fán. Kicsi faházban a lombok között, mint Bagoly a Micimackóban. Több szempontból is ideális lenne. Ellátnék nagyon messze, magasról figyelhetném mi történik odalent, biztonságban érezném magam, legalábbis amíg jönne egy nagy vihar. Mostani állapot sem mondható rossznak, mert negyedik emelet szép kilátással, de a beton az nem fa. És nem faház. Pedig én éjjeli bagoly vagyok mostanság. És most is arra gondolok, hogy szívesen laknék egy fán.

az elmúlt héten mintha megöregedtem. legalábbis az arcom. olyan szürke, olyan más mint suli közben volt, olyan semmilyen. nem is akarok tükörbe nézni. fáradt vagyok.

Kedves lélek a lelkemnek, kit időnként itt is felelevenítek. Valamilyen formában, de legtöbbször a Nap szerepében szeretem. (lásd például március 14.et)
Nem olvassa, és nem is gondolja, ezért olyan érdekes: nemrég ő is napsugár jelzővel illetett. Már nem csodálkozok. Sőt, afféle “ugye megmondtam” mosollyal arcomon figyelem és élvezem, amint ezek a kis semmiségek naponta ültetik lelkembe a dejó én lenni, és dejó itt lenni amikor én vagyok érzetet.

Egyre gyakrabban van az az érzésem, hogy az ég világon semmi bajom nincs. Meg egy amolyan mindenhez optimista hozzáállás. Jó ez. Itt a nyár, nincs kétség.

Mostanában? megannyi gondolat-bungee jumping.
Szeretem a zuhanást, de már azt is, amikor visszaránt a kötél.
Visszapillantó tükör helyett ismét a szélvédőn át nézem.

s megtörténik, hogy valakivel egész röviden van alkalmam beszélni, s utána mégis mintha még mindig tartana az a beszélgetés. miután elmegy és otthagy, akkor is. mondjuk szombat éjjel. mondjuk egy rövid tanárköszöntés után.

 

telepatikus kepessegeim pedig meg mindig megvannak. ismet a kulturhaz hatso bejaratanal jutott eszembe, es ekkor, elore pillantva, na kit latnak meg szemeim? felora mulva, suli elott setalva pedig ki jon velem szembe? szep.. en meg, mint aki szellemet latott, meg sem tudtam szolalni ;(

Nos egy szakasza az eletemnek lezarult, es megtortent minden evvel jaro fontos rituale. Igaz, a meggy a tortan az erettsegi lesz, de arra most inkabb nem gondolok. Most. Jo volt minden, leszamitva hogy ballagas napjan ert utol valami furcsa jarvany, virus, minek kovetkezteben hanyassal indult a napom. A szekelyruha allitolag jol allt, kar hogy szoritotta az amugy is fajo hasamat. Volt idojaras is boven, egyik percben esett, masikban havazott egetett a nap. A ballagasi ebedemrol pedig 4 korul hazahoztak mert belazasodtam. 8ig bogettem az osztalyt egyedul. Utana kibontottam az ajandekokat, es hat jobban lettem. Szombatra meg is gyogyultam, du. 6tol reggel 7ig bankett. Ennyi volt.. Na de nem hagyom ki azt a ballagasi uzenetet, amit imadott Nagymamamtol kaptam, es ami erot adott, amikor itthon ugy ramtort a bubanat… "Ha egy szep elet vagyat orzod, a multtal nem szabad torodnod, s mindig ugy tegy, ha veszteseg er, mintha ujjaszulten elnel; Mit akar? – kerdd meg minden naptol, s minden nap felel majd akkor, tetteidnek tudjal orulni, mas tetteit tudd megbecsulni, fokent ne gyulolj egy embert se, s a tobbit hagyd az Uristenre".

u.i.: bocsi hogy ma nem voltak ekezetek, ez egy ilyen nap. most megyek mert meg dolgom van a Foldon:)