egy ideje úgy vagyok, hogy valamit várok. lábakat felhúzva magamhoz szorítva, fej lehajtva egy felhõ szélén, várok. meg úgy is vagyok mostanában, hogy gyakran törik el a mécses. és úgy vagyok, hogy nem vagyok sehogy. ilyenkor örülök hogy nem színnek születtem. megtölteném a világot sötétszürkével, csúnya grafitszínre festeném az eget, depressziót szórnék szét a parkokban, és remegõidegességet rejtenék el ötméterenként, hogy majd valaki belelépjen.  

"én mennék veled, de nem akarok.."

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s