Ez most még nagyon ide kívánkozik.

Uram, ha lehetséges,
adj nekem testi egészséget,
hogy ép szervekkel szolgálhassak neked!

Adj nekem Uram, egyenes lelket,
hogy lássam, mi a jó és helyes,
ne féljek a gonoszság támadásától
és minden ügyemet rendbe tudjam szedni!

Adj nekem, Uram, készséges lelket,
mely sohasem unatkozik,
nem panaszkodik,
nem kesereg és nem érzékenykedik!
Segíts, hogy ne törődjem
mértéken felül azzal a valamivel,
amit „Én”-nek hívnak!

Adj Uram humorérzéket!
Segíts, hogy értsem a tréfát,
Hogy vidám legyek
És másokat is fel tudjak vidítani!

(Morus Tamás imája)



"még ő sem tudja, hova.."

Puszi és pá.

Olyan cartoon networkosan most azt mondom, hogy: T-t-t-that's all folks!
Egy ideig biztos, hogy nem írok. Pakolok és költözök. Egyszer mindenkinek fel kell nőni. Önállónak lenni. Majd megpróbálok minnél kevesebbet hányni. És ígérem, mindig megkülönböztetem a feketét a fehértől, a hegyet a vakondtúrástól, és mindig lesz elegendő humorérzékem az élethez. ÉS a kezeket pedig, amiket már megfogtam, többé el nem engedem. Én sem. Ugye ők sem? 🙂

Mai napom, hát, érdekes volt. 10-kor kelek, mint általában. Úgy érzem magam mitn Pisti egyedül a világban (kedvenc könyvem volt valamikor). Arra gondolok, hogy basszus, az emberiség ilyenkor már egyszer elfáradt a munkától. Ezen csodálkozok még egy félórát az ágyban.
Felkelek, kitakarítom a konyhát, a fürdőt, a szobámat.
Utána eszek, megfürdök, visszazuhanok az ágyba és egéesz nap nem csinálok semmit. De annyira belemerülök, hogy még a félnyolcas simpson családot is elfelejtem megnézni. S annyit még nem árt tudni, hogy egész nap esett az eső. Legalábbis bentről úgy nézett ki.

a mai nap legcsúnyább gondolata: 100 – 150 év múlva már senki nem fog emlékezni rám.

a mai nap legjobb gondolata: másokra sem erőst…

mwhahaha ]:-)

rossz vagyok. határozottan.

A képet augusztusban csináltam, nevet viszont ma adok neki, éspedig legyen: tegNAP.  
Tudom, jönnek még augusztusok, és lesz még sok szeptember, 
aki hoz majd magával sok más embert,
lesz még sok ma és lesznek sok tegnapok,
de enyém lesz már örökre, mert elértem: a Napot.
 

egyidejűleg mindenütt és mindenkor térben és időben, oly tökéletesen, akár az íratlan szám…

Még nem írtam: imádom a nagymamám háziborát. Minden évben besegítek szüretkor, előfordul az is, hogy én préselek. Igennnnn jóóóóóó!!!!
Idén pedig
hiányozni fog(ok)..

normális dolog az, hogy utolsó osztálybuli után a legkülönfélébb helyeken fedezek fel magamon kék-zöld foltokat? és én még azt hittem kedvelnek. hát hol itt az igazság? 🙂

Gyönyörű így éjszaka, reflektorfényben, és csendben, és ahogy az a néhány fa imitt-amott eltakarja. Noha akad ott egy-két dolog, amiről csak én tudok, ami csak nekem van ott, és amit már a Nagy Fal sem tudna eltakarni előlem. Úgy áll ott, egymagában, mint egy bölcs öregember. Akihez mindig vissza lehet térni, ha úgy kívánja a szívem. És vissza is térek. Szeretem az iskolámat.

Mint egy ködös hajnalon egyedül egy vasútállomáson. A vonat amivel jöttél, már elrobogott, de amivel méssz, még nem ért ide. 
Az ősz is, ami eddig egyet jelentett egy jókedvű évnyitóval, most olyan furán vicsorít rám. Megijeszt. 
És újat sem nagyon tudok már írni, mindennapjaimat áthatja a hamarosan elköltözök érzés, és ez hol feldob, hol nosztalgiába kerget.

Túl az összevissza 100 km-es hegyen-völgyön át biciklitúrán, izomlázzal és komoly vállfájdalmakkal elmondhatom, hogy ez volt a legizgalmasabb hétvégém a vakációban.
Csomó mindent megtanultam. Például, hogyha felfele nehéz a táskám, csak nyafogni kell kicsit, és rögtön átveszi egy segítőkész fiú. Vagy, hogy az emelkedő után lejtő jön, ahol kimondottan ajánlatos hátsó féket használni, különben lesz nagy orraesés. Vagy: ha a pásztor rám uszítja juhászkutyáit, és én petárdával védekezek, következőleg a fejszéjét küldi rám, különböző átkok kíséretében. A Fehérmezőn pár percre komolyan azt hittem, hogy kirándulasunk itt véget ért… De az ember(lánya) nem is gondolná, hogy félelmében milyen teljesítményekre képes.
Na de a lényeg: itt vagyunk mind, és megérte, és még nem is beszéltem a táj szépségeiről, de ezt megteszik helyettem a képek.