szeretem a fehér, napfényes vasárnapokat. meg ugy általában, szeretem a vasárnapokat. annyi sok szép vasárnap volt az életemben. vasárnap születtem például. éséés mindig az jut eszembe a vasárnapokról, hogy megyünk a nagyszüleimhez és, miután jól megszorongatnak, elsõ dolgom hogy megnézem, mi jó készül a kályhán, aztán hogy mit rejteget nagymamám a kamrában, és milyen finomságot tartogat ebéd utánra a hûtõben… nagyiékhoz megérte üres hassal menni, vasárnap mindig a  kedvenceim kerültek az asztalra… 

hat igen.

váltsunk témát.. 

beszéljünk komolyabb/aktuálisabb/felnõtt emberhez illõ dolgokról. egyetem, például.  az elsõ szesszió az utolsókat rúgja (belém), s nekem  még mindig az az érzésem, hogy bekötött szemmel szaladok valami hangok után, amiket néha egész közelinek, máskor viszont annyira távolinak hallok, hogy már túlvilági hangoknak mondhatók…. és ez a "még mindig nem tudom, mit akarok" állapot lassan csiholni kezdi bennem a bûntudat tüzét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s