hát, az egész úgy kezdõdött, hogy olvastam a fellegvárban a kedvenc padomon, kiterülve és magamat teljesen átadva a nap sugarainak, a kellemesen szállingózó virágillatnak és a fölöttem csiripelõ madarak dalának, amikor eszembe jutott, hogy kívánom a spagettit. (hogy juthat el valaki egyetemre ha még spagettit sem tud készíteni?) felhívtam hát anyumat, hogy magyarázza el a dolgokat.. nem is nehéz. kiicsit leszakadt a pofám amikor 25 lejt fizettem a hozzávalókért, de legalább eldicsekedhetem hogy az elsõ általam készített spagetti kitûtõen sikerült, és jólesik tudni azt is, hogy nem vagyok antitalentum fõzésben. de ez most mellékes.
anyum megemlítette telefonon, hogy holnap lesz apád születésnapja ugye tudod? igenigen felfogom hívni. és milenne, ha hazajönnél?? öööö… Hát csak ennyi kellett. Este még egyet táncoltam, majd pakolás és már állok is a peronon csokiskiflivel és sylviával, és várjuk a vonatot. Aztán minden olyan gyorsan történt, már csak a sylvia kerekes bõröndjére emlékszem, és hogy egész úton halálra röhögtetett, és még valami olyanra is hogy én most télleg haza akarok menni? fájt ahogy távolodtam a horea utcától. de csak kicsit, na.

Nem merem kategorikusan kijelenteni, hogy az új külső miatt blogolok egyre ritkábban, de valami igazság azért van benne, már csak azért is, mert a jelszavamat sikerült szerencsésen elfelejtenem, és ha nem állitottam volna be a laptopon, hogy emlékezzen az adataimra, biztos, hogy most sem tudnék írni. Rémisztően sokat felejtek az utóbbi időben, gondolataim is szanaszét vannak, én is szanaszét vagyok, megérzéseimben is naponta csalódok, és televan a … is már azzal, hogy nem tudom megtalálni azt kurva helyemet a világban… Egy ideje valahogy mindig sikerül a hosszabb és nehezebb utat választani, amikor épp az ellenkezőjét akarom. Utálok azzal a gondolattal ébredni, hogy rossz helyen vagyok és épp elbaszom az életem.
Ma hajszál tartotta hogy nem adtam ki 36 lejt egy Fuck You, I Have Enough Friends! feliratú pólóért… Ja, mikor így megfut az agyam és jön hogy szidjam az életet, mindig arra gondolok, hogy nekem legalább vannak barátaim. Amikor pedig haragszom a barátaimra, arra, hogy nekem legalább van életem. Tisztellek, ha te nem így vagy vele.
Most pedig megyek és kivágom az egyik farmernadrágomat. Késsel, mert Hanna szerint úgy jobb.

u.i.: ha látsz egy hülyét futni felfele a Tordai úton, az én vagyok.

azt hiszem mióta kolozsváron vagyok, nem volt ilyen szép hétvégém. köszönet vicus csoporttársnénak és kedves családjának, és imolának, és másoknak is, akik önzetlenül mellém álltak/ültek/feküdtek hogy szebb és örömtelibb legyen az élettörténetem ezen rövid szakasza:)) na nem kell marhaságokra gondolni ám! (figyeled az új szavakat?… tudom hogy igen.) a részletekre nem térek ki, mert tökre úgy jönne ki, mintha csak azért lennék boldog, mert eszek, pedig nem így van ám! (jólvan imó, neked már biztos szemet szúrt… szóval mi az új szó?)
sna! tavasz van és én úgy érzem olyan világban élek, ahol nem kell gázsprayt használni, és ez feldob nagyon.

fel vagyok háborodva. nem értem, hogy képesek egyes emberek egyszerre annyi helyen prostituálni magukat, és nem átallanak még nekem is meghívót küldeni. hogy a leggyakoribbakat említsem, zorpia, YeRite, tagged, facebox, i Like, yahoo 360, mygreengroup.. mi van még? én iwiwen és hi5-on regisztráltam, de nem lettem sem több, sem okosabb, sem értékesebb semmivel, és hasznomra sem vált egyik sem, azonkívül, hogy magányos perceimben nézegettem az ismerőseimet. szar az egész.

tegnap esti römizés után rájöttünk, hogy igazából nem is kommunikálunk egymással a lakásban, vagy legalábbis nagyon minimális szinten… erre aztán éjszakába nyúló kibeszélő showt tartottunk, és mindenki nyiltan elmondta, mit nem élvez a másikban. íme három tény rólam, amivel idegekre megyek:
-ordibálok az utcán
-sosem lehet velem komolyan beszélni mert mindenből viccet csinálok, és már nem is tudni mikor vagyok őszinte és mikor nem..
-ha olyan számot tesz be a winamp amit nem én hoztam, rögtön átkapcsolom valami olyanra, amit én hoztam.

voltál már úgy, hogy zöldet kaptál az átjárón és hirtelen arra gondoltál: ez a zöld nem neked szól? talán a másik oldalon. vagy egy egészen más kontinensen vár rád a zöld, de itt nem. itt rád csak a pirosak vonatkoznak … és csak állsz nyugodtan a járda szélén és hagyod elvonulni a tömeget…
Ha még nem, akkor neked biztos nagyon jó. Vagy csak nem nézel eleget magadba. Habár még nem tudom, a kettő között van-e különbség.