helyzetjelentés

na ha már a tegnap nem jött össze a wireless internetezés a főtéren, akkor hazafele az autóban legyek már kicsit modern.. egy renault clio-ból írok, épp beértünk vásárhelyre, ildikóval a lábaink a nyakunk körül, a víz folyik mindenhonnan, szól a kossuth rádió, de azért mi keményen messengerezünk. még egy ennyi, és otthon vagyunk 😀

p.s.: és a rádióban épp vikidál gyula – az élet szép

hát nem?…

szegényes a szótáram ahhoz, hogy leírjam a helyzetet, és fájdalmasan hiányos a tudásom, meg tán a lelkivilágom ahhoz, hogy megoldjam. még hasonlatokat keresni sincs erőm. csak annyi, hogy tehetetlennek érzem magam. és ilyenkor még a “takarítsunk mert az eltereli a figyelmet” is sírásba torkoll.

nyolcadik hónapja már, hogy itt vagyunk kolozsváron, de még mindig rejtély, miért tüzijátékoznak itt majdnem minden pénteken. olyan mint december elsején…. vayg mitnha háború dúlna az utcákon. kérdeztem is zsófit, hogy nincs-e ma valami egyesülés napja, vagy valami román szent nemzeti ünnep, mint például a tarlóégetés ünnepe, de azt mondja semmi… megegyeztünk abban, hogy egy sznob újgazdagnak esküvője van.
mai napról annyit, hogy ismét érdemes volt korán kelni (09:00), ugyanis megint kirándultunk, ezúttal a tordai-hasadékhoz. már sokszor elgondoltam, és most szóra is váltom a gondolatot, hogy nekem vannak a legjobb évfolyamtársaim, gondolok itt most főleg két személyre, egyik aki a kirándulásokat szervezi, és a másik, aki nem mindig jön el, de attól még nagyon szeretem őt is 😀 na pá.

indulhat-e jobban a napod, mint egy vörösboros-fellegváras napfelkeltével? s közben tudod, hogy utolsó vizsgád napja ez, amiután úgy jöhetsz ki az egyetemről, hogy tudod, egy darabig nem kell visszamenj, vagy ha úgy tetszik, szabad vagy. Jó, bevallom, visszamentem vizsga után és leültem a hátsó udvar legmesszebb eső padjára, ahol tavaly október 1-én ültem sylviával és zsófival. Ha elég régóta olvasod a blogom, akkor gondolhatod, hogy mérlegelni
S aztán, folytatódhat-e jobban a nap, mint strandolással, napozással, sörözéssel? Szerintem nem : ) Jól vagyok, é 😀

ó istenem legyen már vége ennek ami most van, és legyen az ami még nincs…. Nem tudom eldönteni, hogy meguntam-e vagy belefáradtam. Legszivesebben kimennék a tengerpartra, ásnék egy nagy gödröt és eltemetném magam. Vagy akár szívesen vennék kézbe egy kalapácsot, másikba a Földet, rábasznék mint egy dióra és röhögnék neki mint egy hülye. Ez a meleg megöl. Izzadok, viszkete k, ideges vagyok, felrobbanok. Lefekszem.

utolsó hétre megértük mi is, hogy éjjelre nyitva hagyjuk a két szoba közti ajtót. vagány. sylvia már hazaköltözött, mi még ülünk hétvégéig. olyan, mint amikor egy könyvnek a vége fele jársz… örülsz is, hogy elejétől végig elolvastad és több lettél általa, de valahol bánod is, hogy vége, az utolsó ponttal ez a világ bezárult. (ez most a közgáz könyvre spéci nem vonatkozik)
na. de szép nyár lesz! looking forward to it : )

mea culpa

reggel óta egy német projekttel pepecselek, megvagyok gémberedve, a gerincem olyan mint egy bumeráng, a laptop felvette a lábaim formáját, fájnak a szemeim, szar nekem. mondja sylvia egyet menjünk le az udvarra levegőzni. lemegyünk, kacarászunk. vannak szép meggyfák, mondja vegyek le neki egy szemet. egyet neki, egyet magamnak szedtem le. errefel kinéz a vadállat fehérnépje a másik házból: nincs elég meggy a piacon????????

HÁT IGEN, mert most hogy elkészült a rooibos teám és szerencsésen megtaláltam a papucsomat és már minden készen áll, hogy kimenjek a teraszra teázni (mint rég:), eszembe kell jusson, hogy blogoljak. Szerdai hazautam életem legrosszabb utazása volt, ha még egyszer a 3-as mikróbusszal szándékozom jönni, üssetek agyon. Enyhe fejfájással indultam neki, ami az ötórás út alatt egyre csak fokozódott, sírva jöttem be a házba, és nem sokkal ezután, budiajtót magam után becsapva vissza is adtam az aznapi betevőt. Nem kivánom senkinek. Mármint magát az élményt. : )

Úgy tűnik lassan és nehézkesen fogalmazok, vagy csak túlságosan lefoglal a messenger, mert közben elfogyott a teám, újat kell csinálnom, úgyhogy nem is fosom tovább a szót, pedig akartam még a mai ballagásról, volt sulimról, egyetemi utolsó 100 méterről, barátokról, gyergyói nyári éjszakáról váááááá… de ezekről majd legközelebb, jó…