hogysmint?

mint mikor egy falás húst olyan régóta rágsz, hogy már nem jön az inger, hogy lenyeld.
azt hinné az ember, hogy szilvapálinkával bármit le lehet üttetni, de nem. vagy egy istenes hátbavágás kell, hogy végleg lenyeld, vagy egy nagy hányás, hogy végleg elfelejtsd. csodálatos élet. s fjordok.

így elnézve a blogomat most két dolog jutott eszembe. egyik, hogyy örvendetes, milyen jól eltudom választani az agyamban a jót a rossztól. ottvan mindkettõ, de van bennük annyi tisztelet, hogy ne zavarják egymást munka közben. a másik, hogy vicces, hogy ide inkább csak a rossz jön le.
te mitõl érzed, hogy élsz?

mintha félkézzel próbálnád margózni a lapjaidat, pedig van vonalzó is, csak épp nincs erõd, hogy megtartsd. egy darabig megy, aztán közepetáján elferdül, majd mérgedben összefirkálod és kitéped ezt is.

newsflash

And then she’d say, it’s Ok, I got lost on the way
but I’m a supergirl, and supergirls don’t cry.
And then she’d say, it’s alright, I got home late last night,
but I’m a supergirl, and supergirls just fly.

And then she’d say that nothing can go wrong.
When you’re in love, what can go wrong?
And then she’d laugh the nightime into day
pushing her fear further long.

utóbbi idõben ezzel kelek és ezzel fekszek..

és a fjordokkal.

tegnap egész nap az járt a fejemben, amit Márai mondott a fjordokról.
“gondolj arra, hogy a fjordok közt sem lettél volna boldogabb.”
nem jó napok ezek.