levelem jött..

Hey you, expecting results without effort! So sensitive! So long-suffering! You, in the clutches of death, acting like an immortal! Hey sufferer, you are destroying yourself!

-Santideva, Bodhicaryavatara

jó úton haladok affelé, hogy elfelejtsem, hogy kell kell blogolni. úgy elvagyok a kicsi agyam szüleményeivel, mintha nem akarnám őket senkivel megosztani. s pedig de, csakhogy már nem okoz akkora örömet ez a fajta alkotás, mint régebb. lehet, megkellene próbálkozzak a szobrászattal.
*vállrántás : )*
sokszor van stresszem, és ennek köszönhetően már proctalgia fugaxom is, mint kiderítettem az imént. stresszet leszámítva pedig elég jól, merthogy szeretem az új lakást, megtaláltam a helyem, jól egyezünk a csajokkal, együtt főzünk, eszünk, kocsmázunk. a férfikéz persze hiányzik, mert nem tudunk felszerelni semmit, sem megjavítani a csapot, meg a villanykapcsolót. De szar kedvem lett így a végére…. vidíts fel!

érdekes, milyen hirtelen all-by-myself estém lett. és jut eszembe, rég nem sírtam este. legfőbb ideje. azt hiszem ott romlott el minden amikor feljött a tulaj és cirkuszoltunk egyet. aztán azzal folytatódott, hogy rájöttem, mennyire képtelen vagyok lelkem folyamát madártávlatból nézni. vagy mondjuk csak láblógatva ülni a szélén. de nem, nekem bele kell ugrani, hadd sodorjon mérföldekre a valóságtól… most aztán mászhatok megint vissza.

Passion is the cause of blindness, of not seeing, of not knowing, of loss of insight: it is joined with vexation, it does not conduce to Nibbâna.

-Anguttara-Nikâya

but how can one live without it?

azon gondolkodom, miért nem írok gyakrabban… nem mondhatni, hogy nem történik velem semmi, és amúgy régebb sem éltem kalandregénybe illő életet, de azért kétsornyi helyzetjelentést még a semmiből is összetudtam kaparni… attól tartok, most már visszafordíthatatlanul elkezdtem beszürkülni… nyitogatok, csukogatok, szarakodok, tetyek-vetyek, motyogatok és közben meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg figyelhetnék az emberi szavak MÖGÉ, vagy olvashatnék a sorsom jeleiből, vagy fordíthatnék több időt az emberi természet megismerésére, vagy csak egyszerűen meditálhatnék azon, hogy a fák miért nem harcolnak?

2 éves…

…ma a blogom. megértük ezt is. nem tudok most nagy számvetéseket csinálni, pedig akartam. inkább csak leírom, miért szeretem a blogot.
szeretem a blogot, mert szembenézhetek önmagammal.
szeretem a blogot, mert “serkenti az alkotásvágyat”.
szeretem, mert értékes embereket ismertem meg általa.
szeretem a blogot mert szép.
és szeretem, mert tudom, hogy mások is szeretik.

ésés tulajdonképpen ez a vigyorgó borz indított el mindent, itt alant. azóta összebarátkoztunk és írunk egymásnak, és sokszor beszélek is hozzá, gondolatban.

heppi borzdéj.

skunk.JPG