jólesett tegnap este bekérezni a volt iskolámba, kis kedveskedés után pedig meggyőzni a kapust hogy gyújthassuk villanyt mindenhol és élvezhessük a régi iskolánk folyósóit.. nosztalgiából nekidőltem a kedvenc oszlopomnak, mint amikor vártuk egymást nagyszünetben, és a kedvenc kaloriferemet is megkerestem (de csak az utódját kaptam, merthogy azóta kicserélték) és érdekesmód olyan nagynak tűnt most az iskola. tágasabb. aztán lefényképeztük a tablót is, és az “Éltanulóink”-at, csak mert ilyen sem lesz többé. aztán hagyományos karácsonyi éneklésünk az oszinál is olyan jólesett. aztán onnan a pásztorjáték a katolikus templomban és az éjféli mise, fentről a kórusból. ésés úgy érzem a szeretet lángjából kicsit hazahoztam a lelkemben. pihentető (kétezer)hetet, ami még hátra van belőle, és aktív, sikerekben gazdag 2008-at!

olé!

vajon annak látsz,
aki vagyok,
akinek szeretném, hogy láss,
akinek te szeretnél látni,
vagy aki igazából te vagy?

és ha mindegyik, akkor ki az, akit látsz?

néhány ezer év múlva úgy fogok visszagondolni az életemre, mint ahogyan most gondolok vissza életem valamelyik régmúlt napjára. és csak rajtam áll, hogy az egy olyan nap lesz, amikor minden balul sült el, vagy olyan, amelyiken érdemes volt felkelni.

mit számít, csak jól teljen..

nem tudom másokban milyen formában élnek ezek az emlékek, vagy hogy egyáltalán élnek-e, de bennem csak úgy, hogy hajnalban hallok egy nagy visítást, aztán attól kezdve állandóan nyitogatják az ajtót, és hideg van és perzselt szag kint is, bent is.. bennem valahogy így él a disznóvágás emléke. amiből következik, hogy ilyen rituálén utoljára valamikor igencsak zsenge fiatalkoromban vehettem részt, ha a nagyok úgy ítélték meg, hogy a leánykának jobb lesz ha inkább nézi a tévét. hát nem volt jó!
na de most, eu-s normák ide vagy oda, disznóvágás lesz kérem, tisztességbűl, becsületbűl.. csütörtökönpénteken egyfeszt állandóan szúrunk sózunk ,nyitogatunk, töltögetünk, eszegetünk iszogatunk mosogatunk : o )

és egy kis kóstoló a kedves olvasóknak…

p2221_2.jpg

nyekk nyekk.. még élek.

habár, amikor beültünk abba a bukaresti jelzésű kicsi vw poloba, pénteken délután, (miután a fél tordai út rajtunk röhögött, ahogy stoppoltunk (én lebegtettem a Sibiu-s kartont, miközben ildikó bevetette női bájait)), na akkor még nem voltam biztos benne, hogy este még fogok élni. de ahogy meghallottuk, hogy a sofőr felváltva hallgat buddha bart, santanat meg goran bregovict, egészen megnyugodtunk. megtudtuk, hogy 5 évet élt isztambulban, amjd elvált a török feleségétől, hogy a kommunizmus alatt sokkal több pénze volt, és hogy sokkal jobban szereti az erdélyieket, mint a délieket, merthogy civilizáltabbak. végül volt olyan rendes, hogy szebenben pontosan a stadion előtt tett le minket, így nem kellett pluszba taxizni. aztán kilenckor megjelent eros ramazzotti is, akin kb 4 blúz volt és egy kabát, amiket fokozatosan vetkőzött le magáról. : o ) ami első pilanattól feltűnt, hogy michael jacksonosan nyúlkál a micsodájához, és shakirásan próbálja rázni a fenekét, inkább kevesebb, mint több sikerrel. na de feldobott, főleg ez a száma amit hamarosan benyomok ide.
aztán, köszönhetően egy blognak, és huba jóindulatának, mikróbuszval hamar haza is értünk. csak azt bánom, hogy szét sem néztünk a városban, és hogy idén lévén szeben európa kulturális fővárosa, egy egész év állt rendelkezésemre, hogy kultúrálódjak, és csak ennyire futotta.. : o (

kolozsváron olyan hideg van, hogy csattog, én meg egyetem után eldönöttem, hogy ma többbet a házból ki nem megyek.. Errefel most nem tudjuk eldönteni, stoppval vagy buszval menjünk szebenbe ramazzotti koncertre..

írtál-e a Mikulásnak? én úgy volt, hogy csizmát kérek a Leonardoból, de mostanra már megelégednék azzal is, ha mikulás alkalmából végre nem monóban kellene hallgassak mindent. mindegy. azért az új csizmára meg kabátra is sokat gondolok. úton-útfélen hirdetik a plakátok, hogy idén 100 éves a város. mondjuk, látszik is rajta. épp szent miklós-napokra, a város védőszentjének tiszteletére rendezett ünnepre kellett feltúrni mindent. a késlekedő havazást is meglehet érteni – nem kíván ráhullani a sárra meg szemétre.
áhh..nem tudok semmit jól eladni.
Valahányszor úgy indulok neki a blogírásnak, hogy most valamit jól elpanaszolok, rögtön olvasni kezdek inkább valami mást, vagy indítom a youtube-ot. de hiába nagy figyelmesség, a negatív érzések azért mindig betolakodnak ott, ahol gyenge a szigetelés. mint a szél az ablak alatt, ha nincs termopán.

Kettős

a hópehely és
árnyéka találkozik
végül a földön;

december. Éjfél.
Életemnek is körül-
belül mélypontja.

(F.Á.)