bon voyage

szerintem vannak könnyű utazók és problémás utazók. előbbiek azok, akik gondolkodás nélkül felpattannak a vonatra, röviden vagy egyáltalán nem is búcsúznak, a vonatablakból is midnig előre néznek, a hátizsákukban pedig szigorúan azok a dolgok vannak, amik az utazáshoz szükségesek. ezzel szemben a problémás utazók előbb jól megrágják már azt is, hogy egyáltalán útnak induljanak-e. majd az útvonalat, a búcsúzás lélekben már egy hónappal az utazás előtt megkezdődik, könnyes szemmel néznek vissza, és a hátizsákukban többet nyom a múlt, mint a jövő. és utazás alatt most természetesen nem kilóméterek megtételét értem A és B pont között.

a napokban utaztam. már hetekkel előtte elhatároztam, hogy NEM fogok nehéz hátizsákot vinni. de mégis mi az, amit kidobhatok? egyáltalán tud-e szelektálni egy problémás utazó?

valamelyik nap a főtéren sétálva megláttam egy hirdetést, hogy minden vasárnap 5től angol nyelvű istentiszteletet tartanak az evangélikus templomban. kíváncsivá tett, ugyanakkor pedig arra gondoltam, mintegy évzárásképpen is szép dolog lenne, hálát adni emberekért, dolgokért, satöbbi. ugyanolyan reményekkel nyitottam meg a templomajtót, mint általában ilyen alkalmakkor: hogy egy jóságos Kéz végigsimít majd ott, a padban ülve, és letisztítja rólam az összes lejárt szavatosságú gondolatomat. így történt, ráadásképpen pedig még egy történetet is hallottam, ami szimbolikusan nagyon is talál rám a napokban, ésúgy általában.

hernando cortez spanyol konkvisztádorról szólt, aki megérkezve az új világba megparancsolta a katonáinak, hogy égessék fel a hajóikat, hogy még csak eszükbe se jusson visszahajózni spanyolhonba, hogy üljenek csak nyugton ott mexikó partjainál és hogy a hátralevő életüket teljesen az új hon építésének szentelhessék.

minden tiszteletem az övé. felnézek az ilyen határozott emberekre, nélkülük a térképünk még mindig tele lenne fehér foltokkal és egyéb hiányosságokkal a fejünk. mégis úgy gondolom, akit igazán érdekel a jövő, az nem tudja csakúgy felgyújtani a múltat. hanem szelektál a hajók között, amik oda vezetnek. ezt meghagyom, mert ez a gyökereimhez visz. mert ebből táplálkozom. mert még szükségem lehet rá. mert ez határoz meg leginkább. mertmertmert. ezt viszont lebontom és a deszkáit felhasználom valami másra, mert csak egy korszaka volt az életemnek, aminek vége. mert már nem ad újat. mert már nincs rá szükségem. mert már csak teher. mertmertmert.

hát én valahogy így szelektáltam a napokban, és örömmel vésem be a hajónaplómba, hogy perpillanat megfelelő számú hajóval haladunk
a megfelelő irányba! : )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s