képek a térről

tegnap németórán üldögélve kinyitottam a határidőnaplómat, aminek nálunkfele a legesleghátsó oldalán románia térképe található. a szemem automatikusan kolozsvárt kereste (igen, úgy tűnik az ott töltött 4 és 1/2 év már a szemreflexeimre is hatással volt) na és nézem, hogy cluj-napoca, és mellette az a kis pont, ami a várost jelöli. hát elmerültem abban a pontban, nem is kicsit… és valamit felnyithatott bennem az a pont, mert hirtelen csomó elmékem feltört bennem kolozsvárról, képek épületekről, a 27es busz útvonala +28 fokban, a horea út zaja, a dónáth út orgonaillata, a közgáz körüli fények, a barátaim akik értik az idétlen vicceimet, jaj! : ) hirtelen furcsának találtam, hogy mindez ott tud lenni abban a kicsike pontban a térképen, és egy pillanatra röhejesnek találtam az egész térképesdit. minek kellenek térképek, ha úgysem mondják el egy helyről, amit ott érezni lehet? ja, hogy erre vannak az útikönyvek! oké : ) persze, a térképek is hasznosak nagyon, tudom, tapasztaltam. de amikor egy pontban látod összefoglalva az életed elmúlt közel 5 évét, akkor kicsit nevetséges.

(akik azt hiszik, hogy még korai nekem a nosztalgiázás, azok nem tudják, hoyg milyen rég eljöttem már otthonról! de megígérem, hogy mostantól havonta csak 1 db nosztalgiázást engedek meg magamnak. és holnap már április, hurrá ! : )) )

hogy ma is legyenek képek, mutatok saját készítésű tér KÉPeket:

fellegvárás…

melodyzás…(SZIA KICSI!)

a vizsgaidőszak beköszönte a grigorescu negyedben…

egyik legszebb régi épület a szamos parton…

és a velejáró utcai zsivaj…

szamoscsobogás…

órára sietés a horea úton…

már nincs olyan sok hátra…

és igen, a filológia egyetem ajtaja tárva nyitva…

találd ki, hol játszódott rövid történetünk. puszi.

első napok

bár meg se ígértem volna, hogy szabadidőmben többet fogok írni. nem sikerült, elhanyagoltam a kicsi blogomat. na de eldöntöttem, hogy mostantól másképp lesz. nem csak a magam szórakoztatására írok, hanem másokra is gondolok, a családomra elsősorban, azon belül is édesanyámra, aki tudom hogy olvassa a blogomat (SZIA MÁMÁ!) mert me kell számoljak neki a külföldi tapasztalataimról. németországnak fix a kellős közepében vagyok, thüringiában, schmalkaldenben, bentlakásban, 6odik emeleten, gyalog kell jönni mert nincs lift (oh hányszor visszasírlak, drága economica2) na de! nem siránkozni jöttem, hanem egyetemre tanulni. ma volt a második nap, ahhoz képest, hogy az idejövetelem mennyi bonyodalommal járt, az első nap adminisztratív ügyei gond nélkül megoldódtak pár óra alatt. közben megismertem a sorstársaimat, 6 brazil fiút, orosz lányokat, egy dél afrikait (aki fehér), két mexikóit, egy amerikait, és valami késő-kása spanyolokat, akiket ma este fogok megismerni az első erasmus partin. megvannak a tantárgyak amikre majd járni fogok, de az csak jövő héttől. a városról annyit, hogy sokkal csendesebb és kisebb mint kolozsvár, szép meg minden, de látszik rajta hogy keletnémetországi maradvány. tehát ócska. de legalább van múltja, régi régi település, szép régi templommal, és olyan grimm mesékre emlékeztető házakkal. frank-hesseni stílus azt hiszem, amikor úgy látszik minden gerenda a házból. beteszek egy képet is. hát isteni. sietek, kell öltözzek. még írok!