egy nem bölcs gondolat

ha most valami füveskönyvbe illő, beletörődést sugalló, higgadt bölcsességet szeretnék írni, azt írnám, hogy néha kell az is, hogy az ember ne írjon. hogy ülepedjenek le a kavargó érzések, hogy megszokja az új szemüveget, hogy végre kinyúljon eléggé már az új cipő… de ma nem akarok bölcs lenni, ezért ma azt írom, hogy szerintem kurvára minden nap kellene írni, ha kavarognak valami megfoghatatlanságok belül, annál jobb, ha szédülést okoz az új szemüveg azt is le kell írni, ha szorít az új cipő (mert ugye első napokban szokott) azt is feltétlenül hagyni kellene, hogy szavakban szoritson.
én ma még nem hagyom.
talán holnaptól…