Hol keresem az értelmet?

Frau Hinterreiter egy 77 éves, nyugdíjas hegedűművésznő. Gurulós járókerettel közlekedik, a csontritkulás durván eldeformálta a hátgerincét. A cipője tűnt fel elsőre: krémszínű, ránézésre 43-as ortopéd cipő, de a láb, ami benne van, biztos nem nagyobb, mint 37-es.

Egy öregotthon udvarán ültem a halastó mellett, forrón sütött rám a déli nap és a velem szemben ülő asszisztensnek magyaráztam, hogy nem érzek elég értelmet a napjaimban. Erre rágyújtott, nem is sejtve, hogy ő az első, akiknek hangosan is megfogalmazom, hogy…

Hogy az “értelmes tevékenység” az én szótáramban olyan igékkel szinoníma, mint szeretni, alkotni, adni, és hogy ezek hiányoznak a napjaimból; hogy esténként szívembe tolakodik valami számonkérő hang, hogy mégis mennyi értelmet és értéket pakoltam bele életemnek ebbe a mai, soha vissza nem térő napjába; és hogy a felismerés, hogy nem sokat, egyre jobban zavar.

Kb. ekkor sétál el mellettünk gurulós járókeretével és feltűnően speciális cipőjével egy néni. Féloldalt kiálló csípőcsontja még egy bő blúz alatt is félelmetesnek tűnik. Köszönünk egymásnak.

Az asszisztens a munkámról kérdez. A marketing egy hihetetlen érdekes szakterület, de nagyjából az ellentéte mindannak, amit értelmesnek találok az életben. Erre a két-háromórás meetingeken jöttem rá, ahol arról született döntés, hogy világoskék vagy szürke legyen a jobb felső sarokban a Login gomb. Nem mondom, hogy ez nem fontos. De hiszek benne, hogy nekem valahol máshol vannak az erősségeim. Egyébként meg abbahagytam. Szeretnék más irányba profilálódni. Még nem teljesen tiszta a kép, de már bemértem az irányt, hogy merre.

Elnyomja a cigit és azt mondja: ez mekkora egy véletlen. Lenne itt egy szellemileg eléggé fitt idős asszony, aki épp ma panaszkodott, hogy nem tud kivel beszélgetni. Túl sok a demens. Lenne-e kedvem önkéntesként néha meglátogatni és kicsit elbeszélgetni vele?

Ezért vagyok itt. Felmegyünk a másodikra, a Frau Hinterreiter szobájába. Amikor belépünk látom csak, hogy ugyanaz a néni, akinek lent a tó mellett köszöntem. Kezet fogunk, hellyel kínál és azt mondja, fiatal korában neki is ilyen hideg volt a keze.

Helyet foglalok és érzem, hogy most olyan kihívás elé ugrottam önkéntesen-boldogan, amilyenre még nem volt példa életemben. Kicsit zavarban is vagyok. De ha minden rendben lesz, jó esélyem van rá, hogy több szinten is értelmet nyer ez a mai, soha vissza nem térő napom.